|
Rózsakunyhó
Kittenberger Kálmán vadászháza
Felújíttatta: Ipoly Erdő Rt., 2000. vadászati kulturális pályázat során szerzett támogatásból
2001. K-2-2 költségvetési támogatásból
Átadás: 2002. június, nagymarosi Kittenberger Kálmán Napok rendezvény keretein belül Kittenberger Kálmán:
1881-ben született Léván, 8 gyermeket nevelő iparoscsaládban.
Elemi és középiskolát Léván végezte, majd anyagi okok miatt a lévai tanítóképzőbe iratkozott be.
Természetszeretetét a tanítóképzőben Kriek Jenő természetrajz tanára felismerte, támogatta, sokat járta
az erdőket, megfigyeléseket végzett. Ezután a budapesti tanárképzőbe iratkozott1901-ben. Tanulmányai
mellett a Magyar Nemzeti Múzeum segédpreparátoraként dolgozott.
1902 őszén részben anyagi okok, részben az erdő közelsége, a természetjárás, vadászati lehetőség
miatt egy Délkeleti-Kárpátokban lévő csángó faluba, Tatrangba megy,tanítói állást vállal.
Még 1902-ben ajánlatot kap a Magyar Nemzeti Múzeumtól, Bárányos József igazgatótól, hogy
Damaszkin Arzén földbirtokos kíséretében Afrikába utazhat. Gondolkodás nélkül elfogadja az
ajánlatot. Felszerelést alig kap a Múzeumtól, egy évi fizetését előre felvéve utazik ki. Nehezen,
küzködve tudja csak a munkáját végezni Afrikában.
Afrikai utak: 1902-1906, Kilimandzsáró vidéke, gyűjtőút a Múzeum részére, itt történt meg vele a
híres oroszlánkaland: egy sebzett oroszlán megtámadta, végül megúszta, de az egyik hüvelykujja
leszakadt. Korábban megvádolta a Múzeum, hogy nem küld elég preparátumot, dolgozzon is ne csak
vadászgasson. A leszakadt hüvelykujját kipreparálta, mert a körme alatt látható volt az akkoriban a
preparálásnál használt arzén okozta mérgezés. A preparált ujjat - bizonyítékként, hogy dolgozik -
elküldte a Nemzeti Múzeumnak.
1906-1907, Eritrea
1908-1912, élő állatokat gyűjtött a Budapesti Állatkertnek
1913-1914 újra kiutazott
1914-ben angol hadifogságba esik, Indiába viszik, ahol 5 évet tölt fogságban.
1919. dec. 31-én tér haza teljesen nincstelenül.
1920-ban Kovács Ödön családja kérésére Nagymarosra jön. Kovács Ödön szintén Afrika-utazó volt,
de eltűnt ismeretlen körülmények között. A család szerette volna Kittenbergertől megtudni fiuk
eltűnésének körülményeit. Bár Ő nem tudott segíteni, de a család szimpatikusnak találta és
felajánlották neki Kovács Ödön üres házát, amit elfogadott. Pünkösdkor beköltözött K. Ö. volt házába,
majd később feleségül vette K. Ö. húgát.
1920-tól a Nimród főszerkesztője, 1929-től kiadótulajdonosa.
Nagymaroson létrehozott egy szőrmés ragadozó telepet.
Még kétszer járt Afrikában:
1925-1928, Kongó
1929, utolsó afrikai vadászatok
1930-ban sikertelenül pályázik az Állatkert igazgatói állására.
1945-ben majd 1956-ban gyűjtésének nagy része elpusztul.
1958. január 4-én hal meg, Farkasréti temetőben van eltemetve. 57000 gerinctelen, 3700 gerinces (2500 madár) állattal gazdagította a hazai tudományos intézeteket,
mintegy 300 egyed addig ismeretlen volt. 120 élő állatot szállított a Budapesti Állatkertnek, mellyel
megalapozta az Állatkert Afrika-állományát. A rózsakunyhó nem múzeum, nem vadászház hanem vadászattörténeti emlékhely.
Fekete István: Rózsakunyhó
„Még tele vagyok a Duna mente képeivel, a nagy folyó soha el nem múló, titokzatos messzeségeivel,
amikor már befordulunk az erdőbe, és a rázós út hamar kiveri belőlem a Duna felett járó történelem
borongását.
Az út - szerencsére - nem tart sokáig. A keskeny gyalogútról becsúszunk a szűk hídon, és hogy úgy
mondjam, kitárul előttünk a „Rózsakunyhó"...
Csepereg az eső, így a rózsákat nem is keresem se kívül, se belül. Kívül: mert esik; belül: mert sötét van.
- Ha nincs eső, sokkal világosabb a kunyhó - vigasztal barátom, és már szedjük is a cókmókot délutáni cserkészetre.
Kifelé menet meglátom a „Rózsát" a kunyhó mellett, melyről a nevét kapta. Nyeszlett kis rózsafa. Virág nincs rajta, csak tövis. ... ... belülről kifelé nézve nem is csúnya ez a Rózsakunyhó. Nyitva az ajtó, és szinte beömlik rajta a meleg délelőtti napfény. A küszöbön egy hernyó mászik, és legyek zümmögnek az ablakrésekben. Álom és csend jár már a szobában, amikor barátom megkérdi, nem félek-e a kígyótól, mert, mondja, ha esetleg az ágyamból előmászna egy, ne ijedjek meg. Nem mérges. Múltkor is agyonvertek egyet benne. Csak másfél méteres volt ... Sikló. Aludjak csak nyugodtan ... ... Két napig ezután egyedül voltam. A második napon felfedeztem, hogy a Rózsakunyhót nemcsak az egy szál árva vadrózsáról hívják „Rózsakunyhónak", hanem azért is, mert az ajtó felett szabályos „cégtábla" hirdeti, hogy „Rózsakunyhó".
Jobban megnézve a szépen megfestett táblát, észrevettem valamelyik rosszmájú „lakó" ravasz fondorkodását, hogy a rózsa z és s betűjét igyekezett kicserélni, s így a kunyhó cégtáblája imígyen festett: „Rosz a kunyhó"...
Hát ez nem igaz! Szép, békés napokat éltem benne. Nekem jó volt ez a kunyhó. Szénaágyán puha és mély volt az álom, asztalán ízletes a kenyér, éjszakájában mély a csend, és nappalában ajtóm előtt járt a napsugaras szabadság." KISMAROS 7 B, 8 B - SZÉPERDŐ, PRO SILVA BEMUTATÓ TERÜLET Terület: Kismaros 7 B 9,5 ha
Kismaros 8 B 11,1 ha
Faállomány típusa: KTT
Termőhely típus változat:
Klíma: GYT Hidrológia: VFLEN
Genetikai talajtípus: ABE Termőréteg v.: ME
Fizikai talajf.: V
Tsz feletti mag: Kismaros 7 B: 200 m, Kismaros 8 B: 300 m
Fekvés: É
Terep lejtése: 5-10 fok
Kor: 124 év
Népi elnevezés: Széperdő A két erdőrészlet 1996.-ig magtermő állomány volt. A faegyedek országosan is kimagasló genetikai értékűek, mag eredetűek, valószínűsíthetőleg erdélyi származású szaporítóanyagból létrehozott állományról van szó.
Az erdőtársulás állapotára vonatkozó megjegyzések
1999-2000 évben az Ipoly erdő területén különböző állománytípusokban kerestük azokat az erdőrészleteket, amelyek a spontán folyamatok alapján adták magukat az értékfás folytonos erdőborítás átalakítás lehetőségére. Különösen kerestük a fényigényes kocsánytalan tölgyesekben. Ebben az időben több elnökségi ülés és éves közgyűlés is az Ipoly Zrt.-nél volt a Pro Silva Hungária Egyesületnek, ezek az események felerősítették a Pro Silva kezelés gondolatát. A Széperdő, mint különleges minőségű erdő került képbe a megfelelő számú értékfa nevelés lehetőségével. Bár elegyetlensége és idős kora nem éppen kedvező az átalakításhoz a programba bekerült.
A megkésve elvégzett nevelővágások és az aszályos periódus miatt jelentős számú száradó és kiritkult koronájú egyedek is találhatók az erdőrészletben annak ellenére, hogy 1993-tól évente folyamatosan végeztünk benne egészségügyi gyérítést. Az állomány jelenlegi állapota ellentmondásos helyzetet mutat. Egyrészt a „hagyományos gazdálkodás" keretei között az erdő felújítása nem lenne tovább halogatható, másrészt sok olyan értékfa van, melyek további „hízlalása" jelentős gazdasági haszonnal kecsegtet.
A tradicionális gazdálkodási szemlélet szerint látszólag egymás ellen ható szempontok feloldhatók a „PRO SILVA" típusú kezelésre történő áttéréssel és így az állomány a kívánt célállapot felé vezethető.
A feltételezett optimális állapot
Elegyes, többszintes, csoportos szerkezetű, többkorú gyertyános-kocsánytalan tölgyes kialakítása. Kívánatos elegy fafajok: gyertyán, madárcseresznye, barkóca berkenye, hegyi juhar stb. Nagy értékű méretes törzsek nevelése és - a biológiai vágás érettségi kor határán - kitermelése a távlati cél.
Erdőkezelési irányelvek
Távlati cél az egykorú, elegyetlen erdőszerkezet átvezetése vegyes korú, változatos szerkezetű, elegyes természetszerű erdőállapotba. A vágásfordulós (korosztályos erdő térben és időben átalakító beavatkozások sorával vihető át folyamatos erdőalak változtatással a szálalásos (örökerdő) üzemmódba. Az átalakítás módja az erdő korától és főállományának fényigényétől függ. Az átalakítás alapfeltétele a magtermő kor elérése, amikor az erdő célállománya önmegújításra képessé válik. A fiatal gyérítéskorú állományok átalakító módja döntően a minőségi csoportos gyérítés. Ebben az esetben mindig a legértékesebb (műszaki szempontból) fafajok és faegyedek kerülnek kitermelésre, csoportosan. Helyükön megjelenik az újulat és elindul a vegyeskorúság. Növedékfokozó gyérítések esetén az árnyéktűrő fafajoknál (pl. Bükk) alkalmazható már a rendszeres szálalás. Az idős faállományok átalakítási módja árnyéktűrőknél a szálalás, fényigényeseknél a lékgazdálkodás.
A Széperdőben az átalakítás lékgazdálkodással történik. Első lépésként három lék (ellipszis alakú, kör alakú szálaló) került kialakításra. A mikro lékek nagysága az egy fa növő terétől a famagasságú lékig terjedhet. A készletgondozó folytonos erdőborítású üzemmód fahasználati lehetőségének felső határa az átlagnövedék mértéke. A beavatkozás gyakorisága 2-3 évente történik. A lékek alakításának sorrendjét a minőségi csoportos gyérítés alapelvei határozzák meg. A területen véletlenszerű elosztásban, a legrosszabb minőségű faegyedekből álló csoportokat sorra véve halad a lékek számának növelése. A kikerülő egyedek fatömegét és a belőlük nyert árbevételt is rögzíteni kell. Ugyanígy a felmerült ráfordításokat is. A következő években a lékekben megjelenő újulatot lehetőleg érintetlenül kell hagyni. A tuskósarjak visszaverését elvégezve teljesen a természetes folyamatokra támaszkodunk. Ahol a lékekben elegyfa nem jelenik meg, ott értéknövelő elegyfák bevitele indokolt. A lékek közepe táján egy pontot állandósítunk festett karóval, erről a bázispontról készülnek felvételek és mérések. Az állomány kora indokolja az értékfák egészségi állapotának évenkénti ellenőrzését.
Elvégzett munkák
A két erdőrészletet jelenleg a vadállomány károsításától kerítés védi. A nagyarányú cserjeborítás is akadályozhatná az újulat megjelenését, ezért a bozótirtást is elvégeztük. Három olyan biocsoportban, ahol kellő számú újulat található famagasság átmérőjű lékeket nyitottunk. Az egy kör alakú és egy-egy É-D és K-NY tájoltságú, ellipszis alakú lékekben a fényviszonyok hatását vizsgáljuk az újulat fejlődésére nézve.
A faállomány egyedeit sorszámoztuk, hogy idővel a sorsuk nyomon követhető legyen.
- sárga körgyűrűs „elit" fák
A legkiválóbb fenotípusú egyedek elitosztályozás szerint kiválasztva. Ezekről kerültek és kerülhetnek vegetatív szaporítóképlete begyűjtésre (Pejéti plantázs)
-fehér körgyűrűs „érték" fák
Legalább egy lemezminőségű rönköt adó törzsű jó fenotípusú életképes koronájú egyedek. -sorszámozott „segítő" fák
A léknyitások során kitermelendő fák, amelyek fenotipikusan több-kevesebb hibával bírnak (törzsalak, korona, sudarlósság, fahibák, stb.)
Tapasztalatok
Az erdőrészleteket bejárva tapasztalhatjuk, hogy a 2000.-es év kiváló és 2006-os év jó makktermése után 100 %-os újulat jelent meg. A vad kizárásával nem csak a megjelent újulatot láthatjuk, tapasztalhatjuk hanem szép számmal jelentek meg igéretes alakú elegyfafajok pl: barkóca berkenye, hegyi juhar, madár cseresznye, korai juhar, vadkörte, magas kőris, hárs stb.
Az optimális lék kialakítása nagyon sok tényező befolyásolja. A teljesség igénye nélkül a fontosabbak: a klíma, kitettség, lejtfok, mikroklíma, vízgazdálkodás, talajféleség, faállomány magasság, fafajösszetétel stb.
Nagyságát (hossz és szélesség) a faállomány magasságának erejében célszerű meghatározni. Szélső értékei a ½ - 3 famagaság között változnak. Az alak ellipszis formában a legkedvezőbb és az ÉNY-DK tájolás a hazai viszonyok esetén. A cél a kis körös szukcessziós ciklus elérése és a többlet fény és energia hatására megváltozó termőhelyi viszonyok elkerülése. Minden erdőrészletben gondosan, egyedileg kell meghatározni, mert a lék kialakítás minden továbbit meghatároz.
A kerítés védelmében mindig van a célállománynak annyi termése, hogy a léket megújítja. A termést figyelve célszerű mégis legalább szórvány termés után nyitni a léket. Elegyítésre nem nagyon van szükség, mert az önmagától működik (első lékben 11 fafaj jelent meg!) ha mégis mesterségesen segítjük, akkor értéknövelőket tegyünk vagy a szintezettséget növeljük (vadgyümölcsök, gyertyán, hárs, szil, juhar).
Az elegyes újulat a fényre és É-K irányban az egyedek gyorsan nőnek. Az árnyékos szélekben az újulat szinte alig nő és rohamosan fogy a száma. A lék naposabb részén megjelennek pionír gyorsan növők (cseresznye, kecskefűz, rezgőnyár) főként a nagyobb (2-3 famagasság hosszú) lékekben ez már beavatkozást igénylő méreteket ölt. A változó fényhatás a lékben az újulat látványos differenciálódást idézi elő. Az optimális lékben a fényigényes lágyszárúak és félcserjék, cserjék vagy nem jelennek meg, vagy az újulat föléjük nő. (pl szeder) a Széperdőben a lékekben beavatkozás az újulat szukcessziójának befolyásolására (pl füzek, nyárak visszavágása) ezután történik. Tíz év után a Széperdő 1-1/2 famagasságnyi lékei (1 famagasság hossz -1/2 famagasság szélesség) azt mutatják, hogy a lékgazdálkodás az átalakítás gyakorlatában alkalmazható módszer a fényigényes faállományokban. A vastagodó értékfák (belőlük nem számottevő a mortalitás a tíz év során) szépen gyarapodó értéknövedéket halmoznak fel a vágásfordulós gazdálkodáshoz hasonlítva.
Szálalóvágás - szálaló üzemmód - klasszikus szálalás - lékgazdálkodás kérdései a tölgyesekben tív év tapasztalatának birtokában
A szálalóvágás átmenet a vágásos és szálaló üzemmód között. Legközelebb áll a vonalas és csoportos felújítóvágáshoz csak a felújítási időszak hossza annak 2-3 szorosa. A fokozatosan megjelenő újulatra vág annak megerősödése után. A tölgyek kiszámíthatatlan rapszodikus makktermése miatt ezekre nem alkalmazható. A klasszikus szálalás során egyetlen fa kivágásával keletkező záródáshiány a tölgy újulatnak kevés. A széperdő is bizonyítja, hogy tölgyesekben legalább 3-6 törzs eltávolítása után keletkezik megfelelő fényt adó záródáshiány a koronafelületben. Az optimális nagyság és forma már leírtak szerint az adott termőhelyi tényezők függvényében határozható meg és alakítható ki. Klasszikus szálalás a gyakorlatban elegyetlen tölgyesekben tudomásom szerint nem üzemel, még kísérletként sem. A jövőben a tölgyesek átalakító és folyamatos erdőborítású állapotban történő kezelése a lékgazdálkodás lesz, mint a szálalás nem klasszikus üzemmódja.
|
